Vitányvár nem csak a Vértes-vidékén de hazánk egész területén az egyik legépebben megmaradt középkori várromunk, egyszersmind egy azon kevés jelentősebb erődítményünk közül, ami nagyrészt megőrizte környezetének eredeti képét. A manapság kedvelt kirándulóhelynek számító romvár magasan álló falai, izgalmas története, a Tatai-medencére nyíló panorámája már régen​ az érdeklődés középpontjába helyezték a területet. A több mint négyszáz éve felrobbantott épület a rendszeres karbantartás hiányában azonban az idő múlásával folyamatosan pusztul, melynek megállításához cselekvésre és aktív szerepvállalásra van szükség.

Magyarországon rengeteg olyan értékes, de rossz állapotban lévő műemléket találhatunk, melyek teljes megóvására és szakszerű helyreállítására, hasznosítására a jelenlegi körülmények között nem áll rendelkezésre megfelelő mennyiségű anyagi forrás, így azok szisztematikus megóvására hosszú ideig várni kell, és sokszor egyáltalán nem következik be. Bizonyos szempontból Vitányvár is ebbe a sorba tartozik, ugyanis településektől elzárt, magányosan álló romként a közelmúltig teljes érintetlenségben pusztult, megőrzéséért semmilyen érdemi beavatkozás nem történt.

Egyesületünk, a Vitányvár Baráti Kör egyik alapvető célkitűzése, hogy ezt a folyamatot az érdeklődő civil közönség bevonásával, ingyenesen végzett önkéntes munka keretében segítsük elő és gyorsítsuk fel. Minden ilyen alkalom egyben lehetőség is, hogy a résztvevőkön keresztül a társadalmi szándék megmutatkozzon kulturális örökségünk megóvása iránt, hogy a későbbiekben nagyobb figyelem irányuljon a téma iránt.

A Baráti Kör alakulásától kezdve nagy hangsúlyt fektetünk az ilyen önkéntes alkalmak szervezésére, melyek közül a legfontosabb a kezdetek óta minden évben kétszer megrendezett Vármentő Napok. Legutóbbi alkalom idén március 26-án zajlott le, mely immár a tizenkettedik volt a sorban.

Az esemény a szokásokhoz híven reggel nyolc órakor a tatabányai Rugógyár parkolójában tartott gyülekezővel kezdődött, majd a számos helyről: a szomszédos településekről, Tatabányáról, Budapestről és az ország más pontjairól verbuválódott csapat gyalog vágott neki a várhoz vezető turistaútnak.

Az esemény hagyományosan a vár környezetének tisztításról, rendbetételéről szól, így az erdei ösvényen menetelő sor a munkavégzéshez szükséges eszközöktől volt ékes. A reggeli zimankó már a gyülekező során oszlani kezdett, de tíz perccel később úgy tűntek el a felhők, mintha késsel vágták volna ketté őket. A nap további részét a verőfényes napsütés uralta.

A nap az évről évre újra kisarjadó bozót rendbetételével kezdődött, ugyanis az erdei terület rendezett képe csak a folyamatos és szisztematikus karbantartás és munkavégzés mellett megoldható. Emellett az eldobált szemét összegyűjtése és rendszeresített szemétlerakóhelyekre szállítása is állandó teendőt jelent a rendezett környezet fenntartása érdekében. E feladatokat igyekszünk is minden alkalommal folyamatosan elvégezni, így a mostani vármentés során a nyugati és a délnyugati oldalakon tisztítottuk ki újra, és ritkítottuk meg a növényzetet a várhegy sáncon belüli részein.

Az elmúlt évek során elkezdtük a várból lehullott törmelékkövek összeszedését, méret és anyag szerinti szortírozását a várat körülvevő sáncokban. Ennek többféle jelentősége is van: egyrészt a kövek a falakból korábban leomlott törmelékből származnak, így azok a vár eredeti és természetes építőanyagát képezik. Ezek összegyűjtése során fő célunk, hogy azok a már elkezdődött helyreállítás során építőanyagként újból felhasználhatók legyenek, és a munkák megkezdésekor már eleve földtől megtisztított állapotban és meghatározott helyen kialakított „depókban” összegyűjtve rendelkezésre álljanak. Emellett a sáncokat eddig elborító törmelék nehézkessé és botlásveszélyessé tették az ottani sétát, azonban a kövek elhordásával egyre nagyobb területet lehet akadálytalanul bejárni. Idén az északkeleti oldal tisztult meg, így az eddig megtisztított északi-északnyugati oldallal együtt már egy teljes, 200 méteres szakasz biztonságos bejárása megoldott.

A nap végén, az újdonsült szakácsainknak hála lángos, kolbásszal töltött lángoskifli készült a helyszínen, tábortűzön, amit a résztvevők azután fokhagymával, sajttal, tejföllel ízlés szerint fogyaszthattak.

Ezúton is köszönjük mindenkinek, aki eljött és így segítette a Vitányvár megóvását!

Külön köszönet a Várlesőnek (fb, honlap) a részvételért, és a fényképekért.

Várunk Benneteket ősszel is!