Október 14-én, vasárnap immáron harmadik alkalommal került megrendezésre a Vármentő Nap a Vitányvár Baráti Kör szervezésében. A már hagyományosnak mondható, évente kétszer megtartott eseményen a fő cél a szokásokhoz híven a vár környezetében található növényzet ritkítása, rendezése volt.

A tavaszi Vármentés alkalmával már megtisztítottuk egyszer a várfalak közvetlen környezetét, azonban a nyári meleg a növényzetnek kedvezett, hiszen a lemetszett bokrok, fák friss hajtásokat hoztak. Ennek köszönhetően ezek a részek is kezdtek újra a környezetben jellemző átjárhatatlan sűrű bozótosra hasonlítani. A folyamat nem meglepő, hiszen a vár a Vértes hegység erdeinek kellős közepén fekszik, így bőséggel érkeznek új magvak a környező fásszárúakról, cserjékről, hogy újra birtokukba vehessék a felszabadult földdarabokat: a természet próbálja visszafoglalni a tőle frissen elkobzott területeket. A vár megmentése érdekében azonban szükség van a bozótos folyamatos ritkítására, mert ennek hiányában gyökereivel tovább repesztve az ingatag falakat a burjánzó növényzet ismét körülfonná az évszázados épületet, így rejtve el azt a kíváncsi szemektől.

Az idei munkák elsősorban ezen a részen zajlottak, ahol a márciusinál nem sokkal kevesebb fáradsággal állítottuk helyre a rendezett, átlátható tájképet: a várat teljesen megkerülve eltávolítottunk minden cserjét, bokrot. A tevékenység eredményeként a várfalak ismét jól megfigyelhetővé, és körüljárhatóvá váltak.

A bozótirtás mellett fontos feladat a várba érkezők megfelelő tájékoztatása a területen található veszélyforrásokról, így megújítottuk a korábban kihelyezett figyelemfelhívó és veszélyjelző táblákat is, melyeket az időjárás mellett a vandálok rongálása is megviselt.

A vármentések állandó „programja” a szétszórt szemét összegyűjtése, melyből az idén sem szenvedtünk hiányt. Nem hiába, a turisták egy része eljön, hogy a szép kilátás, a festői rom társaságában sörözzön a barátokkal, vagy szalonnát sütögessen, de annyi jóérzés már nincs benne, hogy tiszteletben tartsa a következő kirándulót, és kulturált környezetet hagyjon maga után. Talán az odafelé menet cipelt teli üvegek visszafelé üresen már problémát jelentenek. – De ne is bosszankodjunk miattuk, inkább tegyünk azokért, akik valóban a gyönyörű környezetért, a történelmi hangulatért érkeznek ide és tiszteletben tartják az erdő törvényeit. Reménykedünk benne, hogy a folyamatosan szépülő területen egyre kevesebb lesz a hasonló nemtörődömség, mert talán lassanként azok is megérzik közös értékeink megóvásának fontosságát, akik jelenleg még nem értek meg kellően ennek befogadására.

A nap végén a vár környezetét újból tisztán és rendezetten hagytuk a hátunk mögött. Fáradozásaink talán kifizetődnek, és egykor a vár egészét biztonságban tudhatjuk majd, amely olyan lesz, amilyenné mi alakítjuk. Sok munka van még hátra, de egyre több van mögöttünk is. Bizakodunk, és nem csüggedünk, hisz hamarosan újra itt találkozunk – legkésőbb márciusban…