Végre eljött ez a nap is az Egyesületünk számára. A nap, amelyen tényleg tevékenyen tehetünk a Vitányvárért. A Várért, amely oly sokunknak kedves gyerekkorunkból, a diákévekből, a túrázások idejéből, melyet akár még otthonunkból is láthatunk. A Várért, ahol még soha nem volt régészeti feltárás, amelyre még egyetlen forintot sem költött senki, hogy megvédje – legalább időlegesen – az idő mindent felőrlő vasfogától, amely még mindig büszkén magasodik a Vértesben.