Végre eljött ez a nap is az Egyesületünk számára. A nap, amelyen tényleg tevékenyen tehetünk a Vitányvárért. A Várért, amely oly sokunknak kedves gyerekkorunkból, a diákévekből, a túrázások idejéből, melyet akár még otthonunkból is láthatunk. A Várért, ahol még soha nem volt régészeti feltárás, amelyre még egyetlen forintot sem költött senki, hogy megvédje – legalább időlegesen – az idő mindent felőrlő vasfogától, amely még mindig büszkén magasodik a Vértesben.
Hosszú idő telt el azóta, hogy első lépésként 2010 nyarán kikértük a Földhivataltól a helyrajzi számot és a térképszelvényt. Sok időbe telt mire felkutattuk, hogy milyen lépések, milyen hivatalok, szervezetek, felügyelőségek fontosak és kikerülhetetlenek ahhoz, hogy civilként tehessünk a Várért, hogy egyfajta motorja, szervezője lehessen Egyesületünk annak a hosszú folyamatnak, amelynek során a Vitányvár egy jobb, szebb, de mindenesetre egy védettebb állapotba kerülhet.
Hosszú volt az az idő is, amíg az Egyesületünk – a Vitányvár Baráti Kör Egyesület – a megalakítás ötletétől a 2011. januári alakuló ülésen át eljutott a 2011. júniusi bírósági bejegyzésig. Ez idő alatt átrágtuk magunkat a vonatkozó törvényi szabályozásokon, és felvettük a kapcsolatot az érintett szervezetekkel. Az egyeztetések egyidejűleg folytak mind erdészeti, mind régészeti vonalon.
Majd következett a nyár, amely alatt már megkezdtük az első Vitányvár nap szervezését, illetve folytattuk a Vár dokumentálását (több száz méréssel és fotóval), valamint megkezdtük a számítógépes rekonstrukciós tervek elkészítését is (lásd a honlap Galéria menüpontjában).
Így érkezett el 2011. október 2-a, egy gyönyörű, kellemesen meleg, napfényes vasárnap, amikor is a Vértesi Erdő Zrt. engedélyével és a tatai Kuny Domokos Múzeummal egyeztetve megtartottuk Egyesületünk első vármentő napját.
A gyülekező után a megfelelő eszközökkel felszerelve (szemetes zsákok, jelző mellények, kesztyűk), jó hangulatban gyalogoltunk el a Várhoz. Megérkezésünk és a feladatok, területek kiosztása után a csapat lelkes és intenzív szemétszedésbe kezdett, hogy mielőbb megtisztítsuk a Várat és környékét a mindenfelé megtalálható sörös és konzervdobozoktól, flakonoktól, papírhulladéktól, fóliáktól és különféle zacskóktól, fém és más műanyag hulladékoktól. Az akció meglepően jól – vagy talán nagyon is elszomorítóan – sikerült: Előzetesen a fellelhető szemét mennyiségét 1-2 zsákra becsültük, de amint neki látott a csapat a részletes, négyzetméterről-négyzetméterre történő gyűjtésnek, elkezdtek telni a 130 literes zsákok. Az akciónk végére 10 zsák telt meg szeméttel a Vár és annak közvetlen környezetéből. Mindannyiunkat meglepett ez a mennyiség, és komoly gondolatokat vetett fel környezetünk, erdeink állapotát illetően.
A szemétgyűjtés közben még egy nagyon fontos munkát is elvégeztünk. Mintegy 20 időjárásálló A4-es méretű figyelemfelhívó, veszélyt jelző táblát helyeztünk el a Várban és környezetében, amelyeken figyelmeztetjük az idelátogatókat a meglévő kockázatokra (csúszásveszély, legördülő kövek, omlásveszély, stb.), megakadályozandó egy-egy kisebb vagy akár egy súlyosabb baleset bekövetkezését, illetve kérjük, hogy óvják a természetet.
Miután a szemétszedést is és a táblázást is befejeztük, a megrakott zsákjainkkal hazafelé indultunk. Az út során többször is meg kellett állnunk, mert hol a zsákok szakadtak ki az éles és nehéz hulladékok miatt, és kellett azokat új zsákokba belerakni, hol pedig mi fáradtunk el azok cipelésében. A zsákokat autóinkkal szállítottuk el, és a szemét jellegéből adódóan kommunális szemétgyűjtőkben helyeztük el.
Elmondhatjuk, hogy a nap során megtettük az első apró, de fontos lépést afelé, hogy a Vitányvár, amely már több száz évet átvészelt, most egy újabb esélyt kapjon.