Idén, március utolsó vasárnapján, 24-én tartottuk meg a IV. Vitányvári Vármentő Napot, ahol folytattuk a már megszokott tavaszi növényzetrendezést. Az eddigi alkalmak során már megtisztítottuk a vár tíz méteres környezetét, az idei terv pedig e terület határainak kiterjesztése volt egészen a sáncok vonaláig. Sajnos az időjárás nem törődött a naptár mutatta dátummal, hiszen egész nap fagypont közeli hőmérséklet volt, amit az időnként feltámadó szél tett még „kellemesebbé”. Az eső lába már hajnal óta lógott, az ég kékje pedig még a távoli horizonton sem látszott ki a felhők mögül, így csak reményeinkben bízva indulhattunk el a helyszínre.

A barátságtalan, zord időjárás sokakat tántorított el, így a szokásosnál kevesebben gyűltünk össze. Ugyanakkor örömmel számolhatunk be, hogy így is újabb, elszánt taggal bővült vármentő barátaink köre.

A mai napra beütemezett konkrét terv a déli és a nyugati oldal megtisztítása volt. A növényzet nagyrészt itt is magas bozótosból és közte elszórtan növő kisebb-nagyobb fákból állt. A feladat a bozót eltávolítása volt, hogy a megmaradó fák koronája alatt jól belátható nyílt terep jöhessen létre. A munkák elvégzéséhez a Vértesi Erdő Zrt. is hozzájárult, közreműködésüket itt köszönjük meg.

Már a vár felé menet, a néhol meredek lejtőkön kaptatva kezdtük érezni, hogy a hűvös idő nem is mindig olyan zavaró, mint elsőre hittük. Sőt, később már örülni is kezdtünk neki, hiszen rendesen kimelegedtünk a fűrészelés, baltázás és a meredek hegyoldalon való állandó fel- és lemászás közben. A munka során jókora területet tisztítottuk meg a girbegurba bozótostól, ezzel növelve tovább a korábbi Vármentő napokon kialakított ligetes rész nagyságát.

A nap végén már nem egyszer négykézláb tudtunk csak a görgeteges dombon felmászni, de a kitűzött feladatot megcsináltuk.

A munka befejezése után a változás látványos volt: örömmel nyugtáztuk, hogy most már gyakorlatilag a teljes déli és nyugati oldalról, azaz a vár észak-nyugati oldalán és a dél-keleti oldalán bekötő turistautak közötti, a sáncig lehúzódó területről jól látható a várfal. Egyre inkább kezd érződni az is, hogy a régmúltban, mikor a falak még magasan álltak és fák sem voltak a domboldalon, akkor milyen erősnek és nagynak látszódhatott a vár.

A késő délután befejezett munka után még pihentünk egy kicsit, készítettünk néhány szép fényképet, majd visszasétáltunk a rugógyári parkolóba, ahol az autóba beülve éreztük csak igazán, hogy mennyire elfáradtunk. De, megérte!

ŐSSZEL FOLYTATJUK!