Idén március harmadik vasárnapja emlékezetes időpont volt eddigi életünkben, ugyanis ekkor tartottuk meg immár tizedik alkalommal a Vitányvári Vármentő Napot, a hagyományos közösségi önkéntes programunkat. A vár megóvását elősegítő esemény sikerét a résztvevők lelkes munkájának, és támogatásának köszönhetjük. Nagy öröm ez számunkra, mert úgy hisszük, hogy egy ilyen, Vitányhoz hasonló, külvilágtól elszigetelten megőrződött emlék megmentése csak az érdeklődő közönség aktív támogatásával valósulhat meg. Élő emberi jelenlét és figyelem nélkül minden fáradozás csak holt ügyet szolgálna, hiszen tartós megoldás csak hasznos célt szolgáló beavatkozások és állandó törődés esetén jöhet létre.

Ez a Vármentő Nap volt az első, amikor az idő nagy részét nem az elbozótosodott területek növényzetének irtása tette ki, ugyanis az elmúlt évek munkái során ez a feladat nagyrészt már a végéhez ért. A legutolsó ilyen maradványok a hegygerinc első átvágásáig terjedő elővédmű szakasz  egyes területein voltak, melyeket ezen a hétvégén tisztítottunk meg. Ezzel gyakorlatilag a várat övező hegyoldal az említett gerincátvágástól a sáncok külső vonaláig teljes egészében, körben bozótmentesítve lett, ami a helyszínen járva szépen érzékelhető is. A területek most teljes egészében áttekinthetőek, mind a vár felől lefelé, mind pedig a sáncból a várat nézve. Megszűntek a zavaró takarások, így minden pontból jól kivehetők a korábbi hadászati védvonalak, valamint a vár falai.

A felszabaduló időt más munkára tudtuk felhasználni, így idén elkezdődhetett egy másik hosszabb távú feladat: a tatai Kuny Domokos Múzeummal, valamint a Vértesi Erdő Zrt.-vel történt előzetes egyeztetést követően nekiláthattunk a várat övező sáncba a falak pusztulása során  lehullott kövek összegyűjtésének. Ez több szempontból is hasznosnak mutatkozik a jövőt illetően: az egyik legfontosabb dolog, hogy az összegyűjtött, szortírozott kőanyag a helyreállítások során építőanyagként újra felhasználható a falazáshoz, ezzel jelentősen csökkentve a szükséges költségeket az újonnan vásárolt építőanyaghoz képest. A kialakított „kődepók” elhelyezésükből fakadóan a további legördülő köveket is megfogják, így az építőanyag szétszóródása csökkenthető a területen belül, és megakadályozható, hogy azok a sáncon túl a völgybe is leguruljanak. A kőgyűjtés másik eredménye, hogy a sánc vonala a ezen a területen megtisztult a görgetegtől, így most már bokaficam veszélye nélkül sétálhatunk végig rajta .

A falak pusztulása közben azok faragott kövekből álló építészeti részletei is a törmelékkel együtt az omladék közé kerültek, és mint várható volt, ezek több kisebb töredéke is előkerült a vármentés során. Közülük a legérdekesebbek: reneszánsz hullámprofilos saroktöredék, kisebb profiltöredékek, malomjáték téglába rajzolt töredéke, valamint egy tetőcserép akasztós felső része. Az előkerült leleteket átadtuk a Kuny Domokos Múzeumnak.

A vármentő napon az önkéntesek közt idén a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karának két hallgatói öntevékeny köre is képviseltette magát. Az ÉpítészKlub szakmai öntevékeny kör mellett a KépKocka építész média kör tagjai is jelen voltak, akik a nap során a program eseményei mellett készítettek felvételeket a vár romjairól is . Az eredményt hamarosan bemutatjuk!

Az eredményes nap végén elkészült a finom bográcsgulyás is, amit Gyula barátunk, egyesületünk tagja főzött számunkra. Azt itt kell megjegyezzük, hogy a cipekedéssel visszafelé nem volt sok gondunk, ugyanis egy falat sem maradt, és nem azért, mert kevés készült volna belőle… Az egész csapat nevében köszönjük!

Az alkalmat a X. jubileumi vármentés okán a résztvevőknek átadott emlékplakettek kiosztásával zártuk.

Köszönjük minden aktív résztvevőnek, hogy eljött és segített, és azok támogatását is, akik most nem tudtak jelen lenni.

Az esemény fényképeit a KépKocka készítette.