2012. július 28. és augusztus 5. között a tatai Kuny Domokos Megyei Múzeum és a Vitányvár Baráti Kör Egyesület közös szervezésében megvalósult az I. „Ásd a várad!” Vitányvár Régészeti Hét, mely – ahogy a sorszám is mutatja – várhatóan egy éveken át tartó feltárássorozat első eseménye volt. Az egyesület tagjain kívüli a további önkéntes segítők toborzása tavasszal kezdődött, hogy az ásatáson biztosítani lehessen a kellő létszámot az elvégzendő munkákhoz. Így a régészekkel és a múzeum által biztosított dolgozókkal együtt a több mint egy hétig tartó feltárás során átlagosan naponta 15 fő dolgozott a területen.
A munkálatok László János ásatásvezető, a múzeum régészeti referense és Schmidtmayer Richárd régész irányításával zajlottak. Összesen három szelvényben, illetve árokban dolgoztunk: az első kettőt, azaz a várudvarban, a belső, keskeny benyúló falnál találhatót, valamint a sánc észak-nyugati részét átvágót első nap, míg a harmadikat egy nappal később nyitottuk meg a vártól keleti irányban, a várút feltételezhető helyén.
Az időjárás javarészt kegyes volt hozzánk, mivel az eső csak egy délelőttön akadályozta meg a munkát. Ezt leszámítva végig napsütéses meleg idő volt. A reggeli fél hetes rugógyári gyülekező után együtt gyalogoltunk fel a várhoz. Az első napot a szerszámok, a védőkesztyűk, kobakok, ásványvizek stb. felhordásával kezdtük. Szerencsére a meredek kaptatókon csak egyszer kellett felcipelni őket, mivel esténként két őr vigyázott rájuk, akik az éjszakákat is a várnál töltötték.
Az érkezést és a munkavédelmi oktatást követően a kutatandó területek kijelölése következett. Miután az előre kiválasztott helyeket megtisztítottuk az aljnövényzettől és az avartól, nagy pontossággal kerültek kijelölésre a téglalap alakú, adott méretű szelvények, illetve árkok úgy, hogy végül tökéletesen derékszögűek legyenek. A terepviszonyokat figyelembe véve ez többé-kevésbé sikerült is.
Az elkövetkező napokban aztán mindenki az aktuális napi beosztás szerint tevékenykedett a számára kijelölt helyen. A munka javarészt – mint ahogy az ilyen ásatásokon általában lenni szokott – óvatos csákányozásból és lapátolásból állt. Feladatunk az volt, hogy az aktuális réteget eltávolítsuk a szelvényből, ügyelve a benne található esetleges leletekre, mivel ezek határozhatták meg annak korát. A legtöbb helyen a felszínt a várból lehullott omladék takarta, ezért gyakran gyűlt meg a bajunk a sok kővel. Az újabb és újabb rétegek kiásásakor, áttörésekor ügyelni kellett azok vonalának követésére. A nap végén az aznapi végállapotot horolóval és kézi seprűvel tettük jól láthatóvá, hogy a dokumentációs fényképek elkészítésénél jól felismerhetőek legyenek a feltárt részletek.
A leletek előkerülését fémkereső is segítette, melynek segítségével több korabeli fémtárgyat is találtunk. A hét során volt olyan hely ahol több, mint két méter mélységig is eljutottunk, ezért itt már fokozott körültekintéssel folyt a munka.
A mindennapi tevékenységet a déli félórás ebédszünet szakította meg. Ilyenkor mindenki a várban gyülekezett, hogy elfogyassza a magával hozott ennivalóját. Ekkor tudtuk megnézni, a többiek mennyit is haladtak, miket találtak, valamint ilyenkor beszéltük meg az ásatás tapasztalatait is. A szusszanásnyi pihenő után folytattuk a munkát.
A három feltárási helyszínen tapasztaltakból következtetni lehetett az építés módjára, fázisaira, valamint az előkerült leletek (reneszánsz kőfaragványok, ezüstpénz, díszes késmarkolat, köves gyűrű, sok kerámiatöredék, állati csontok) segíthetnek meghatározni a vár különböző korabeli funkcióit, építési korszakait; ismereteket nyújtanak a korabeli életről, táplálkozásról, a tulajdonosok anyagi helyzetéről, életviteléről. Az ásatás eredményeiről a Múzeum fog tudományos összefoglaló munkát készíteni.
A hét második felében, ásatásunk vezetője, János finom bográcsos babgulyással vendégelte meg a csapatot, melyet a várudvarban fogyasztottunk el.
A több, mint egy heti hajnali kelés és egész napos munka után a hétvégén már kissé fáradtan kezdtünk hozzá a szelvények visszatemetéséhez az eddig kihányt földdel és kövekkel. A cél az volt, hogy egyrészt az ásatás előtti képet állítsuk vissza, másrészt, hogy a feltárás során felszínre került részek ismét védő földréteg alá kerüljenek. Az utolsó napon a teendők befejezése után a jól megérdemelt pihenés gondolatával indultunk haza, tudván, hogy a most befejezett – vagy inkább elkezdett – feltárás egy új fejezetet nyit a vár történetében.
Az elkövetkező időben a Múzeumra a tudományos eredmények feldolgozása, Egyesületünkre pedig a további, a vár megmentését célzó munkálatok előkészítése, végrehajtása vár.
Az alábbi gombra kattintva megtekinthetők az ásatásról készült képek:
